Reflexiók a 2016-os Dél-dunántúli Regionális Diákszínjátszó Találkozóról

A 2016-os Dél-dunántúli Regionális Diákszínjátszó Találkozó után napokkal, hetekkel még mindig a hétvégén átélt, megélt, (és túlélt?) pillanatok hatása alatt úgy érzem, szívesen megosztanék néhány gondolatot az olvasóval. Ezek részben kérdések, részben egyéni benyomások, de mindenekelőtt egy volt diákszínjátszó és volt diákszínjátszó találkozó szervező teljesen szubjektív, és abszolút vitatható meglátásai. Leginkább szociálpszichológiai szempontból, az idealizmustól vezérelve. Mi a célja ennek az írásnak? Szeretném azt hinni, hogy a vitaindítás,  illetve szakmai párbeszéd generálása. Az pedig majd (remélem) kiderül, hogy mennyire tűnnek felszínesnek ezek a gondolatok egy nálam „gyakorlóbb” drámapedagógus/csoportvezető szemszögéből.

Tehát a kérdéseim:

1.      Mik egy regionális diákszínjátszó találkozó céljai?

2.      Mi a dráma tanár mint csoportvezető missziója?

3.      Ki és milyen motivációval szervez egy találkozót?

4.      Mi a résztvevő csoportok felelőssége?

5.      Mit jelent a részvétel?

6.      Miben lehet kompromisszumot kötni?

Szerintem:

1.

- Az egy régióban működő diákszínjátszó csoportok TALÁLKOZÁSA. Fizikailag, minthogy a csoportok azonos időben, azonos helyen jelen vannak. Gondolatilag, minthogy a csoportokat összeköti közös érdeklődésük, a csoporttagokat közös elköteleződésük. Emocionálisan, minthogy a színház efemer, itt-és-most jellegéből adódóan az érzelmi bevonással dolgozik.  Spirituálisan, minthogy hiszek abban, hogy van lélek, nemcsak individuális, hanem kollektív valójában is, a színház pedig a lélek működésétől nem elválasztható rituálé. Tehát egy (diák)színjátszó fesztiválon létrejön valami a világegyetemben, ami nem megismételhető és nem tehető pusztán indikátorokká, hanem a létezés lényegi aspektusaihoz visz bennünket közelebb. Az ilyesmi nehezen kvantifikálható vagy kvalifikálható.

- Megmutatkozás egymásnak, egymás előtt; nézzétek, ezek vagyunk, ezen gondolkodunk, ezt csináltuk, ennyit dolgoztunk vele, ezt szeretnénk mondani, így.

- Befogadás: úgy nézői, mint társadalmi szempontból; látom, hogy ezek vagytok, kíváncsi vagyok rátok, és arra, hogy ti min gondolkodtok, mit csináltok, mennyit dolgoztatok vele, mit szeretnétek mondani és hogyan.

- Szakmai fórum teremtése: kérdések és válaszok megfogalmazása, vélemények, nézőpontok, tanácsok, tapasztalatok megosztása; nyomás, bírálat és értékítélet nélkül.

2.

- A szociális kompetencia fejlesztése; a diákokon keresztül, általános, társadalmi szinten. A kompetencia három összetevője: tudás (pl. a kultúra szó jelentése(i)), készség/képesség (pl. önmagamat kifejezni tudás képessége), attitűd (pl. nyitottság). Miért? Hogy egy élhetőbb, intelligensebb, empatikusabb, toleránsabb, kedvesebb, igényesebb világban éljünk, ahol (például) a művészet érték, a kiközösítés pedig ciki, a véleménynyilvánítás szabadsága viszont nem egyenlő a kontroll nélküli fröcsögéssel, a közösség pedig olyasmi, amiért szívesen teszünk, hiszen KÖZÖS. „Az egyéni szociális értékrend erősödése a kreativitás növekedése révén valósul meg. A szociálisan sikeres gyerekeknek több lehetséges technikájuk létezik a bonyolult (és mindennapi) interperszonális helyzetek kezelésére. Ezek magukban foglalják a várható problémák kialakulása iránti fogékonyságot, az alternatív cselekvési lehetőségek elgondolását, és a cselekvések következményeinek és a viselkedésben megmutatkozó ok-okozati hatás iráni érzékenységet.” (Nagy József: Szociális kompetencia és proszocilaitás)

-  A csoport vezetése, tehát iránymutatás, pontosabban irányok mutatása, lehetőségek felkínálása; a szociális kompetencia fejlesztésének érdekében. Amennyiben a misszióval azonos jelentésű szó a küldetés, úgy a csoportvezető küldött; a küldött pedig képvisel valamit. Méghozzá olyasmit, amit meg tud fogalmazni mások számára, és ezekhez mérten cselekszik. Mindig. (Ez minden stratégiai tervezés alapja.) Ha a csoportvezető missziója nem a szociális kompetenciafejlesztés mentén definiálódik, hanem (például) az egyéni érdekérvényesítés mentén, akkor olyasminek lesz küldöttje, ami a társadalmi együttélés jelenségével nem párhuzamos, hanem attól függetlenített.

3.

- Olyasvalaki, aki elegendő kapcsolati, gazdasági és szellemi tőkével rendelkezik ahhoz, hogy megtervezzen, lebonyolítson és utánkövessen egy találkozót.

- Olyasvalaki, akinek rendkívül fontos a fenti két pontban említett minden állítás.

- Olyasvalaki, aki rengeteg energiát és órát szeretne áldozni AZ ÜGYNEK, attól függetlenül, hogy ez rövidtávon mennyire térül meg személyes vonatkozásokban.

- Olyasvalaki, aki különlegesen jó kommunikációs készségekkel rendelkezik, és ezeket nem a manipuláció eszközeként kívánja használni.

4.

- Tudatában lenni az előző három pontban összegzett állításoknak.

- Csoportnak lenni és részt venni.

- Kommunikálni a szervezők felé a csoport és az előadás igényeit, a megvalósíthatóság szem előtt tartásával, úgy időben, mint mennyiségben.

- Felelősségvállalás saját és mások testi, szellemi és lelki épségéért, a környezetért és a csoport/előadás kellékeinek épségéért, hollétéért.

- Megmutatkozni és befogadni, kérdezni, válaszolni, véleményt formálni.

- Tudatosítani a vendég és a résztvevő közötti különbséget.

5.

- Tevékeny együttműködés, jelenlét és közreműködés egy csoport tagjaként egy tevékenységben, munka vagy feladat végzésében.

- A figyelem megnyilvánulása egy személy, téma, jelenség iránt a vele kapcsolatos több ismeret befogadásának szándékával, kifejezett érdeklődés.

6.

- Abban (mindenben), ami nem a missziót szolgálja.

- Semmi másban.

Az Országos Diákszínjátszó egyesület főoldalán (diakszinhaz.hu) olvashatóak szerint:

„Az amatőr színjátszó csoportoknak, legyenek azok hagyományos szakköri jelleggel működő, vagy művészeti iskolában alkalmazott intenzív tanulási folyamatok, szükségük van a közösségi élet fejlesztésére, a közös jövőkép megfogalmazására és a közös értékek és célok átadására. Legyen ezekhez állandó helyszín, ahol más hasonló érdeklődésű emberekkel találkozhat és álljon rendelkezésére szakmai segítség az önfejlesztés igényének felkeltésére, valamint az önműveléshez, a közös értékek kifejezéséhez, megéléséhez, a közös célok megfogalmazásához, az amatőr színjátszás színvonalának megtartásához.”

Mindezt azért írtam le, mert mindent számba véve hiszek abban, hogy a regionális (és országos) diákszínjátszó találkozók résztvevői és szervezői érteni és értelmezni szeretnék önmagukat, egymást és a világot, egy funkcionális közösség (nevezzük társadalomnak) kialakításának reményében.  Néha úgy tűnik, mintha ezt elfelejthetnénk és kiszolgálhatnánk a missziótól eltérő érdekeket is, vagy a saját önkifejezésünk csatornájaként vagy eszközeként tekinthetnénk a diákokra, színjátszókra, diákszínjátszókra. Szerintem a dráma pedagógus/csoportvezető/rendező tanár építi a csatornát, teszi biztonságossá, sőt vonzóvá a játszók (önkifejezése) számára. A diákszínjátszó találkozó szervező pedig biztosítja a lehetőséget a csatornák formálódására, kapcsolódására. Lehet, hogy némelyik csatorna éppen nem abba az irányba tart, amelyik számára a legelőnyösebb volna; szerencsére a többi csatorna segíthet tükröt tartani ilyen esetekben. Viszont ha a csatorna lezár, akkor sem kapcsolódás, sem tükör, sem további irány nem határozható meg.  (És azt hiszem, ezt az analógiát nem bonyolítom tovább, előbb-utóbb a saját csatornáimba vesznék bele.)

Hajrá!

Jozifek Zsófi
jozifek.zsofi@gmail.com