2016. április 3., vasárnap

rADYr – H: Családi Pótlék

rADYr – H
Családi Pótlék

A nagyatádi Ady Gimnázium tanulói azon szerencsés középiskolások közé tartozhatnak, akik Stettner Zoltán Tütü színjátszó szakköri foglalkozásának keretében gyakorolhatják az abszurd (szó)vicc színházat.
A Családi Pótlék főszereplője a jó szándékú szomszédasszony, akinek kiműtötték a bal agyféltekét, így számolni tanul; méghozzá a méltán el nem híresült „egy: egy almafa, kettő: két katica, három: három kiskacsa” gyermekdal segítségével, amely tökéletesen megteremti az előadás alaphangulatát, és szerencsére a későbbiek során is újra és újra felcsendül. A központi szereplő már önmagában is megteremti az abszurd történet kibontakozásának táptalaját. Tütü az utóbbi évek során mesteri szintre fejlesztette ”a gagyi” előadásban való működtetését, egyúttal teremtett a csoport köré egy várakozást; szeretnénk magunkat minden évben hülyére röhögni a rADYr márka fémjelezte produkciókon.
Az előadás azzal a hatásmechanizmussal dolgozik, hogy a kulcs pillanatokban mindig éppen annak az ellenkezője történik, mint amire számítanánk. A meglepetés pedig legtöbbször humorforrás. A jelenetek többsége feszes, sűrít, pontosan annyi hangzik el, amiből már éppen megértjük a helyzeteket, nincsenek felesleges mondatok. A karakterek ábrázolása sztereotipikusan eltúlzott, a szerep és a szereplő a viszonya a játszók többségénél jobban látszik, mint a megjeleníteni kívánt alak. Emiatt pedig nem mindig tudnak igazán érdekesek lenni a karakterek, az építkezésből jórészt kimarad az a szellemesség, ami a helyzetekben és a párbeszédekben olyan jól működik.

A rögzített improvizációk egymásba fűzésében érezhető a dramaturgiai szándék, viszont a narratívát nem érzem koherensnek, olyan, mintha a történetnek lenne eleje, és egy gyorsan hozzáfoltozott vége. Persze kérdés, hogy az abszurd, (szó)vicc színházon mennyire számonkérhetőek hasonló szerkesztési elvek. Ahhoz viszont nem elég bátor az előadás az abszurditáson belül, hogy ne akarjam a történetet érteni, vagy a karaktereket értelmezni. 

Jozifek Zsófi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése