A vita művészete
A szabadság vágya
és az érte való küzdelem az emberi jellem egyik legalapvetőbb tulajdonsága. Ki
mondható szabadnak? Hiszen mindannyian korlátok között éljük mindennapjainkat.
Olyan akadályok fogságában, melyeket vagy egy külső tényező hoz létre, vagy mi,
saját magunk.
Számomra az előadás
leginkább a belső küzdelmet, az önmagunkkal való folyamatos, véget nem érő
vívódást jelenítette meg. Cselekedjek, vagy tűrjek még? Lépjek végre vagy
ácsorogjak továbbra is egy helyben? Mit válasszak, a biztos szenvedést vagy a
bizonytalan boldogságot? A pontosan megkoreografált, látványos „örök körforgás”
tánc remekül illusztrálta az érzelmek, döntések állandó váltakozását, a
problémák időtlenségét. Hasonlóan szép megoldás volt a két játszó által megjelenített,
iránytűre emlékeztető mozgás. Az iránytű erős motívum, mely képviselheti az
útkeresést, a helyes irány, a helyes döntés keresését. A darab során a földre
felrajzolt út vagy térkép szintén ezt a szimbólumrendszert erősíti.
Az előadás
sarkalatos pontja a vita, illetve a vitázás művészete. Az összekülönbözések,
szóváltások mind apró csaták, hatalmi harcok, melyeket nap mint nap megvívunk a
környezetünkben élőkkel. Ilyenkor azonban önmagunkkal is harcolunk: engedjünk a
másik félnek vagy küzdjünk tovább, talán értelmetlenül. Mi az a pont, amikor a
békülés már saját magunk alárendelésével jár, vagy éppen a másik ember
rendelődik alá nekünk?
A darab érdekes
kérdéseket boncolgat, azonban az így felmerülő problémákat mégis kissé
felszínesen érinti. Szinte általánosságban beszél, nincs igazi konfliktus. A
néző számára a vita inkább elmagyarázásra kerül, mint bemutatásra. Ezeknek a
jeleneteknek a mozgatórugója a humor, és a könnyed, mégis tömör ábrázolás.
Az Eck-KMSz előadása
összességében egy szépen megkoreografált, pontosan megszerkesztett darab. A
szereplők erős színpadi jelenléte, dinamikus játszásmódja, valamint a remek
táncos elemek végig fenntartják a néző figyelmét.
Jászai Adél
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése