ANektekvalóK
A szem
A szem
Anya, apa, gyerekek, csupa szív, semmi szeretet… és itt elsősorban a
tagadáson van a hangsúly. Az előadás alig negyed órában vázolta fel a különféle
gyermeki viselkedéseket, melyeket legfőképp a szülő hiánya válthat ki egy
felcseperedő emberből. Központi szerepet kapott valami ölelgetnivaló plüssjegesmedve,
aki hol a jó, hol a rossz, hol a csalódott, hol pedig a lázadó gyermek kezébe
vándorolt – pontosabban esett. Hogy miként viselkedik egy figyelemhiányos
fiatal? Bulizik, fiúzik, bliccel a buszon, de ezeken felül más különösebb bűnt
nem vét sem maga, sem pedig embertársai ellen, inkább a már említett
plüssjegesmedve kerül ki a játszók keze közül és marad egyedül. Hogy ez a
szőrmók képes-e érezni az elhagyatottságot, vagy egyáltalán bármit, nem derült
ki egyértelműen.
A diákszínjátszók lendülete láthatóan nagy volt, jelenlétük
ügyes, mégis, a földön történő játék ezt szinte mindvégig ellensúlyozta,
pontosabban ellene dolgozott, energiaszintjüket a fekete padlón hagyva.
Az árulkodóan halk nézőközönség (néhány kedves poén
feletti kuncogástól eltekintve) kitörő nevetésbe – talán bátran kijelenthetem –
egyszer sem tört. Legyen bármennyire ölelnivaló egy plüssállat, vagy
bármennyire szánni való az a kisgyermek, aki bizony az esti mesét nem a
szüleitől hallja, az előadás mély érzelmeket sem váltott ki a nézőközönségből.
Vermes Nikolett
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése